Általánosságban véve minimum 12 évet töltünk iskolapadban miután kikerülünk az óvodából. 12 évig pesztrálnak minket azzal, hogy tanuljunk meg képleteket, fogalmakat, eseményeket, amiket aztán egy idő után úgy is elfelejtünk. Egyet viszont nem tanítanak meg, hogy, hogyan tanuljunk.

Pedig, ahogy azt már egy korábbi bejegyzésben is írtam, a tanulás végigkíséri az életünket, akár tudatában vagyunk, akár nem. Ezt nem tudjuk elkerülni, hiszen mindannyian tapasztalatokat szerzünk születésünktől fogva. Azt viszont eldönthetjük, hogy milyen nehézségi szinten játsszuk a játékot, ha már úgy döntünk, hogy aktívan szeretnénk bővíteni tudásunkat. Ezért is szedtem össze 5 olyan módszert, ami megkönnyíti és hatékonnyá teszi a tanulást, hogy a magolás helyett valóban megértsük az adott témát.

Időbeosztás pomodoro technikával

A Pomodoro technika egy időgazdálkodási módszer, amit Francesco Cirillo fejlesztett ki a ’80-as években. A pomodoro – ami olaszul paradicsomot jelent – elnevezés a paradicsom alakú konyhai időzítőre utal, amit Francesco használt. Az alap módszer a következő:

1. Állítsd be az időzítőt 25 percre (ez egy pomodoro).
2. Dolgozz a feladatodon.
3. Fejezd be a munkát, mikor az időzítő megszólal és tarts egy rövid szünetet (5-10 perc).
4. Ismételd meg az első három lépést, amíg el nem végzel négy pomodorot.
5. Négy pomodoro elvégzése után tarts egy hosszú szünetet (20-30 perc).

Fontos, hogy maga a módszer személyre szabható, nem feltétlenül kell tartanunk magunkat a 25 perchez, ez lehet több vagy kevesebb is. Illetve a szünetekben igyekezzük kerülni a képernyőt és egyéb információforrásokat, hogy az agyunk pihenni tudjon.

Továbbá ha valamit befejezünk, mielőtt letelne a 25 perc, akkor használjuk ki a maradék időt, hogy összegezzük, átismételjük, átnézzük az adott dolgot. Ám, ha valami halaszthatatlan félbeszakítja a pomodoronkat, akkor érdemes egy új 25 perces ciklust kezdeni, mintsem a félbehagyottat folytatni.

Kipróbált eszközök

• Pomofocus
• Google timer
• Forest
• Toggl Track

A számítógépemen jelenleg Linux Mint van, ahol le tudtam tölteni egy Pomodoro timer nevű kisalkalmazást, így én azóta ezt használom.

Tanulás PQ4R-vel

A módszer angol mozaikszó, melynek betűi a következőket rejtik: Preview, Question, Read, Reflect, Recite, Review. A PQ4R hasznos, ha egyénileg tanulunk valamit, illetve ha tankönyv, vagy valamilyen írott szöveg a forrásunk.

1. Preview (Áttekintés): Nézd át, hogy milyen témáról fogsz tanulni, és az milyen részekre oszlik. Ezeket címekből, alcímekből, ábrákból, összefoglalókból könnyen megtudhatod.
2. Question (Kérdés): Fogalmazz meg kérdéseket, a témára vonatkozóan.
3. Read (Olvasás): Olvasd el a témáról szóló anyagot. Próbáld közben megérteni az olvasottakat, keress válaszokat az előbb feltett kérdéseidre. Olvasás közben készíts jegyzetet – itt jöhet képbe a Cornell-módszer.
4. Reflect (Tükrözés): Gondold át és értelmezd az eddig tanultakat. Keresd meg az ellentmondásokat és összefüggéseket, keress kapcsolatokat a korábban tanultakkal.
5. Recite (Felmondás): Mondd fel hangosan, saját szavakkal az anyagot. Ehhez segítségül hívhatod a vázlatodat, hogy struktúrát adjon.
6. Review (Összegzés): Foglald össze és ellenőrizd a tanultakat. Feltehetsz további kérdéseket, és gyárthatsz elméleteket. Ha hiányosságot tapasztalsz, olvasd újra a forrást, hátha elsiklott valami felett a figyelmed.

Jegyzeteléshez Cornell-módszer

Ezt a jegyzetelési módszert Walter Pauk professzor fejlesztette ki a Cornell Egyetemen az ’50-es évek végén – innen is az elnevezés. Hatékonysága abban rejlik, hogy már jegyzetelés közben is elkezdjük rendszerezni az ismereteinket, így könnyebben tanulunk és gyorsabban ismétlünk.

Az alap módszer alapján a következőképpen kell felosztanunk egy A/4-es lapot: A lap tetején csináljunk egy fejlécet, ahova fel tudjuk írni a témát, dátumot, hasonlókat. A lap bal oldalán húzzunk egy 6 cm-es margót, ez lesz a felidézés oszlop, míg a jobb oldali szolgál majd a jegyzetelésre. Alulra a lap teljes szélességében hagyjunk egy 4 cm-es sávot, ide kerül majd az összegzés.

A lap felosztása után már csak el kell döntenünk, hogy milyen tanulási technikát akarunk alkalmazni, ugyanis ezekből van bőven. Ami viszont elmondható, hogy a Cornell-módszert általában a PQ4R módszerrel együtt szokták alkalmazni. Így a tanulás menete a következő:

1. Írj vázlatot a témáról a lap jobb oldalára (akár klasszikus jegyzetet, gondolattérképet, vagy ami beválik). Fogalmazz tömören, de érthetően, illetve itt már kiemelheted a fontosabb adatokat is.
2. Ha kész vagy a vázlattal, nézd át még egyszer, ha szükséges egészítsd ki (főleg, ha hallás után írtad a jegyzetet).
3. A bal oszlopba írj kulcsszavakat, fogalmakat, kérdéseket.
4. Ezután takard le a jobb oldali oszlopot és a kulcsszavak alapján próbáld meg felidézni az anyagot.
5. Figyeld meg, hogy mik maradtak ki, milyen kérdések merültek fel benned, illetve, hogyan kapcsolódnak a tanultak a korábbiakhoz.
6. Végül az alsó sávba írj egy-két mondatos összegzést a témáról.

A tanultak megértése a Feynman-technikával

A módszert Richard Feynman, Nobel-díjas fizikus találta ki, aki ismert volt arról, hogy bonyolult dolgokat tudott egyszerűen és érthetően elmagyarázni bárkinek.

A Feynman-technika abban segít, hogy valóban megértsük és memorizálni tudjuk az adott anyagot úgy, hogy a lehető legjobban leegyszerűsítjük azt. Ehhez pedig csak négy lépést kell követnünk:

1. Válassz egy témát és kezdd el tanulni.
2. Szakadj el a tankönyvtől és magyarázd el egyszerűen. Olyan szavakat használj, amit egy gyerek is megért, kerüld a szakszavakat és a bonyolult példákat.
3. Figyeld meg, hol akadtál el és térj vissza a tankönyvhöz. Dolgozd fel újra az anyagot, nézd át azokat a részeket, amiket nem értesz.
4. Egyszerűsíts és ismételj. Miután újra átnézted a témát, próbáld meg a lehető legegyszerűbben összefoglalni, elmagyarázni. Addig ismételj, amíg ez nem megy.

Hatékonyság tanulókártyákkal és a Leitner módszerrel

Szerintem a tanulókártyákat alapvetően nem kell túlmagyaráznom. Két oldalas kártyák, egyik oldalon a kérdés, másik oldalon a válasz. A tanulókártyák azért hasznosak, mert segítenek a memorizálásban, ugyanis az aktív felidézés folyamatát indítják be (kérdésre keresünk választ). Illetve bárhol tudjuk használni őket, mert a fizikai tanulókártyák sem foglalnak sok helyet.

A kérdés viszont az, hogy milyen időközönként ismételjük a kártyákat? Itt jön a képbe a Leitner-módszer, amit a német származású tudományos szakújságíró Sebastian Leitner fejlesztett ki a ’70-es években. A módszer az időközönkénti ismétlés egy egyszerű kivitelezése, és a következőképp alkalmazzuk: a kártyákat öt dobozban tároljuk, minden doboz egy-egy szint, és minden szint egyre ritkább ismétlést jelent.

1. szint: Napi ismétlés
2. szint: Minden második nap
3. szint: Minden negyedik nap
4. szint: Heti ismétlés
5. szint: Havi ismétlés

Minden kártya az első szintről indul. Ha egy kártyára helyesen válaszolsz, az lép egy szintet, ha hibásan válaszolsz, a kártya visszakerül az első szintre.

Ezt a módszert manuálisan kezelni elég körülményes, de szerencsére már vannak olyan appok, amikbe automatikusan be van táplálva ez a rendszer. Ilyen például az Anki, amit magam is használtam már, számítógépen és telefonon is egyaránt használható, és az egyik legelterjedtebb digitális eszköz, ha tanulókártyákról van szó.

Ez lenne az az 5 technika, ami már sok embernek megkönnyítette az iskolai életét és amit ellenőrizhetsz az interneten is. Az általam leírt összefoglalókkal elsősorban igyekeztem a dolgok gyakorlati részét átadni, nem állítom, hogy teljes körű leírást adtam volna mindről. Ha használod ezek közül bármelyik módszert, írd meg róla a véleményed egy hozzászólásban, hogy segíthess azoknak, akik még csak most fontolgatják a használatát!