Ma már egyre több figyelmet kap a lelki egészség és annak fontossága. Nem is véletlenül, nézzük csak meg, hogy mennyien szenvednek valamilyen mentális betegségben. Érdemes viszont azt letisztázni, hogy a mentális egészség nem jelenti következetesen a betegség hiányát, hanem egy olyan állapotot ír körül, amiben ellenállóbbak vagyunk, könnyebben nézünk szembe a mindennapos problémákkal és jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Ha fejben nem vagyunk jól, az nem csak a gondolkodásunkban, a viselkedésünkben vagy a hangulatunkban jelenhet meg. Rengeteg példa van arra – amiről ebben a bejegyzésben már írtam -, hogy a rossz mentális egészség kiütközhet fizikálisan is, legyengítve, megbetegítve a testünket.

Mikor nem vagy jól lelkileg

Nem kell messzire menni történetekért, itt vagyok én. Többször is írtam már a blogon, hogy a középiskola befejezése után durván padlót fogtam. Ezeket a dolgokat nem azért osztom meg, hogy sajnáltassam magam, hanem azért mert tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki találkozott azzal a mély reménytelenséggel és kétségbeeséssel, ami hajlamos minket elkapni, mikor a gödör alján érezzük magunkat.

Vannak olyanok, akik durvább helyzetben vannak nálam, ez tény, de ha folyamatosan azon szórakoznánk, hogy ki érzi magát nyomorultabbul, az nem vezet sehova. Nem szégyellem megosztani a történetemet, mert nincs miért. Ráadásul nem csak arra vagyok példa, hogy mennyire le tud amortizálódni az ember, hanem arra is, hogy ha akar, akkor talpra tud állni.

Személyes tapasztalatok

A szakmám megszerzése után két évig csak tengődtem. Egyre gyakrabban voltak pánikrohamaim a folyamatos szorongástól, ami miatt egyre jobban fogytam. Az állandó stressz pedig elkeseredéshez és reménytelenséghez vezetett.

2025 nyarán aztán – mivel begyulladt a szemem – elmentem a háziorvosomhoz, aki onnantól kezdve figyelemmel kísérte az állapotomat. Elküldött vérvételre, hogy kizárhassuk a lehetséges fizikai okokat, illetve elkezdtem naplózni, hogy mit és mennyit eszek.

Elmentem pszichiáterhez is, aki szorongásos-depressziós zavart állapított meg nálam és „költséghatékonyság” címszó alatt nyugtatót és hangulatjavítót akart nekem felírni. Én ezt finoman szólva is elutasítottam, és nem azért mert a gyógyszerek ellen vagyok, ugyanis akkor már az orvosomnak köszönhetően szedtem enyhe nyugtatót, ami megszüntette a szorongásom fizikai tüneteit, de nem volt más mellékhatása. Azért utasítottam el, mert én nem a tüneteimet akartam kezelni, hanem megoldani a problémámat és sajnos pont egy olyan pszichiátert fogtam ki, akit egyáltalán nem érdekeltem.

Aztán szeptemberben volt egy vesegörcsöm. Te jó ég, ha nektek még nem volt, ne is legyen! Annyira fájt, hogy felállni sem tudtam segítség nélkül. A mentő bevitt a kórházba, ahol nem találtak semmit, így arra következtettek, hogy valószínűleg távozott belőlem, az ami a görcsöt okozta. De ez volt az első nagyobb figyelmeztetése a szervezetemnek, hogy ha nem kapom össze magam, akkor annak tényleg következményei lesznek. Szóval elkezdtem odafigyelni arra, hogy valamivel többet igyak.

Viszont a súlyom nem, hogy nem nőtt, de még csökkent is, ezért kicsit jobban utánanéztem az evészavaroknak. A télen végül úgy döntöttünk a háziorvosommal, hogy az addigi heti vizitek helyett csak alkalmanként fogok eljárni hozzá. Elmagyaráztam neki, hogy mennyire stresszel az, hogy hetente megyek méreckedni és mindig ugyanazokat a szavakat kapom meg: „egyél többet”. Rájöttem, hogy valószínűleg ezért nem hízok, hiába eszem.

Hol vagyok most?

32,5 kg. Ez volt a legalacsonyabb testsúlyom, és ezt 2026 februárjában mértük. Azóta, hogy nem járok rendszeresen az orvoshoz, rá tudtam fókuszálni arra, hogy rendesen egyek, legalább napi háromszor és fokozatosan tudtam növelni a mennyiséget is. Mindezek mellett hetente megmérem magam, elkezdtem könnyű mozgást is végezni, szintén óvatosan nehezíteni a szintet, illetve nyugtató technikákat tanultam a szorongásom ellen.

Mikor ezt a bejegyzést írom 45 kg körül stagnál a súlyom, nem szedek nyugtatót és minden reggel edzek egy keveset. Még nem vagyok teljesen jól, de ha visszanézek, hogy milyen voltam tavaly, vagy akár egy jó fél évvel ezelőtt, akkor már nem tudom feladni. Végre elhiszem, hogy ki tudok mászni a gödörből, akkor is, ha ez nem egyik pillanatról a másikra megy és türelmesnek kell lennem magammal.

Kitől kérhetünk segítséget?

Sokszor azért ragadunk bele a negatív gondolatokba és az önpusztításba, mert nem akarunk mások terhére lenni, vagy nem igazán tudjuk, hogy kihez is fordulhatnánk. Viszont fontos tudnunk azt, hogy ha tényleg szeretnénk jobban lenni, és szükségünk van ehhez segítségre, akkor túl kell lépnünk azon, hogy folyamatosan mások érzései miatt aggódunk. Nem vagyunk teher, és a mi problémáink is ugyanolyan validak, mint másokéi.

Szülők vagy egy megbízható felnőtt

Ha kiskorúként nézel szembe valamivel, akkor a szüleid vagy egy felnőtt akiben megbízol lehetnek az elsők, akiknek szólsz. Ők könnyebben megtalálhatják a megfelelő személyt, aki segíthet és mindig ott állnak majd mögötted, ha támogatásra van szükséged.

Háziorvos

A hozzád legközelebb álló egészségügyi dolgozó – már, ha nincs ilyen a családodban persze. Egyrészt, ha olyan tüneteid vannak, mint a súlyvesztés/gyarapodás, nehéz légzés és hasonlók, ő meg tudja állapítani, hogy ennek van-e fizikai oka. Másrészt fel tud írni olyan gyógyszereket, amik segíthetnek, illetve el tud irányítani a megfelelő szakemberekhez, tud segíteni abban, hogy felmérjétek a lehetőségeidet.

Hívható számok

Ha olyan helyzetben vagy, mikor úgy érzed, hogy nem tudsz segítséget kérni, akkor a segélyvonalak a legjobb választásod. Ezek a számok legtöbbször ingyenesen és bármikor hívhatók, valamint teljesen névtelenek. Sőt ma már chatszobáik is vannak ezeknek a szervezeteknek, ha valaki jobban preferálja, mint a hívásokat.

• Magyar Lelki Elsősegély Szolgálatok Szövetsége (LESZ): 116-123 (0-24; ingyenes)
• Kék Vonal: 116-111 (gyerekeknek és fiataloknak; 0-24; ingyenes)
• Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT): +36-80-20-55-20 (bántalmazás esetén; 0-24; ingyenes)

Online lehetőségek és magán rendelések

A magán rendelések lehetősége már nem újkeletű dolog a magyar egészségügy túlterheltsége és – mondjuk ki – a rendszer megbízhatatlansága miatt. Az internet fejlődésével és a COVID-nak köszönhetően az online konzultációk is egyre népszerűbbek az olyanok körében, akik nem tudnak vagy nem szeretnének elmenni személyes beszélgetésre. ezek a lehetőségek nem feltétlenül olcsók, de aki megengedheti magának, annak mindenképpen megéri megpróbálnia valamelyiket.

Zárszó

A mentális egészségünkre való odafigyelés fontos, hogy olyan életet élhessünk, amilyet szeretnénk. Ismerem a tehetetlenség érzését, ami abból fakad, hogy nem tudom kihez fordulhatnék, ezért is született meg ez a poszt. Csak abban reménykedem, hogy tudtam valamennyit segíteni, ha mást nem abban, hogy tudjátok, nem vagytok egyedül. Sokan hozzátok hasonló dolgokon mentek, mennek keresztül. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy ha a gödör legalján vagy, onnan már csak felfelé tudsz menni. Jusson ez eszetekbe, ha úgy érzitek nem látjátok a fényt az alagút végén!