Az emberi társadalom elvárása ma már a pozitív gondolkodás, a produktívan töltött, elfoglalt mindennapok és egy bizonyos élet utáni vágy. Még akkor is, ha ez nehezen megy, szóval ne csodálkozzunk azon, hogy annyian ki vagyunk égve.

Miközben próbálunk eleget tenni mindezeknek, elfelejtettük, hogyan kell pihenni, elfelejtettük élvezni a pillanatot és már azt sem tudjuk, hogy tényleg akarjuk-e azt, amit, vagy csak azért sóvárgunk utána, mert mások azt mondták nekünk, hogy ezt kell tennünk.

Mi van akkor, ha ahelyett, hogy „Milyen akarok lenni?” azt kérdeznénk „Milyen vagyok most?”, vagy ahelyett, hogy erőltetnénk, hogy mindenben csak a jót lássuk, elfogadnánk, ha valami mégis rosszul sül el, vagy borzasztó kedvünk van?

Ha neheztelsz és belefáradtál a kényszermosolygásba, ajánlom figyelmedbe Mark Manson A lesz*rom rafinált művészete című könyvét, amit lentebb tárgyalok ki.

A könyv szerzője

Mark Manson amerikai blogger, író és tartalomkészítő. Elmondása szerint olyanoknak ad self-help tanácsokat, akik utálják a self-help műfajt. Cikkeket olvashatunk tőle a weboldalán, illetve készít videókat és az övé The subtle art of not giving a fuck és a Solved podcast is.

Tartalom

Ez nem a szokásos mézesmadzag, ami általánosságban jellemző az önfejlesztő könyvekre. Nem akar semmilyen képzelt ideált, vagy utópiát mutatni nekünk és gyakorlatilag megtapossa a mára már kliséssé vált és erőltetett pozitív gondolkodást. A ​„Lesz*rom” rafinált művészete című könyv nem akarja elhitetni veled, hogy mindig minden jó lesz majd.

Ehelyett – ahogy azt a fülszöveg is ígéri, amit itt tudtok elolvasni -, őszintén és cenzúrázatlanul szembesít minket azzal, hogy nem tudunk mindent kontrollálni. Szembeállít önmagaddal és a világgal, megkérdőjelezve mindazt, amit hittél és tanítottak neked.

Igazából nem mond újat, erre ne is számítson az ember, és nem is osztogat konkrét tanácsokat, vagy technikákat arra vonatkozóan, hogyan teheted jobbá az életed. De mindenképpen ad egy másik nézőpontot, ami sokaknak közelebb áll a realitáshoz, mint ahogy az önfejlesztő könyveknél megszoktuk.

Könnyű olvasmány, és nem is hosszú. Nyelvezetre érzékeny embereknek felhívnám a figyelmét arra, ez a kötet nemcsak, hogy nem mellőzi a trágárságod, de egyenesen eszköznek használja, hogy átadja az üzenetét. Kicsit talán olyan, mintha egy végtelenül szókimondó haveroddal beszélgetnél egy kávé mellett, aki nem kér bocsánatot a véleményéért.

Miért ajánlom a könyvet?

Nem változtatja meg az életedet, de képes keményen szembeállítani az eddigi hiedelmeiddel, úgy, hogy egy másik nézőpontot mutat neked. Nekem kifejezetten tetszett, hogy a megfogalmazás nincsen túlszépítve és olyan stílusban beszél az író, mint egy átlag ember.

A kedvenc kérdésem a könyvből a: „Miért vagy hajlandó szenvedni?” Na nem azért, mert mazochista lennék, hanem mert rávilágít egy fontos tényezőre az emberi életben. Sokan akarnak sikert, sok pénzt, párkapcsolatot és a többi, de nem akarják az utat, ami elvezet hozzájuk – a befektetett munkát, a túlórákat, az ismerkedés hosszú folyamatát.

A leglátványosabb példája ennek egy sportoló. Ugyanis ne mondja nekem azt senki, hogy súlyokat emelgetni, izzadni, kapkodni a levegőt, vagy izomlázzal ébredni a világ legjobb érzése. Viszont azok az emberek, akiknek céljuk van vele és hajlandóak végigcsinálni, mégis mintha találnának benne örömöt.

Ezért is ajánlom ezt a könyvet. Átkeretezi a már jól megszokott, végtelenségig ismételt kérdéseket és elgondolkodtat azon, hogy mit szeretnél valójában.

Engem egy elég nehéz időszakban talált meg ez a könyv és őszintén szólva frissítően hatott a közvetlen stílusa, a „leszarom mások mit mondanak” hangvétele. Úgy gondolom, hogy ha valaki nagytakarítást tart az életében, ez egy hasznos olvasmány lehet számára, főleg ha elege van mások elvárásaiból és a mindennapos kimerültségből. Ugyanazt a „problémát” más szemszögből nézni, igazán elgondolkodtató tud lenni. De ez csak az én véleményem.

Te mit gondolsz? Felkeltettem az érdeklődésed, vagy olvastad már a könyvet? Tetszett? Vagy nem igazán jött be? Beszélgessünk a hozzászólásokban, osszuk meg a gondolatainkat! A könyv példáját követve ajánljunk egy másik nézőpontot, a saját nézőpontunkat!