Sokunknak felnőttként a munka és pénzkeresés, illetve a családfenntartás körül forog az élete. Reggel felkelünk, felöltözünk, elmegyünk dolgozni, este haza érünk, esetleg főzünk valami vacsorát, majd valamilyen digitális eszközön szörfölünk (általában közösségi média vagy streaming szolgáltató, vagy a kettő egyszerre), amíg le nem fekszünk aludni. Gondolom, ha azt mondom, hogy legtöbben ma már közvetlenül lefekvés előtt is a telefonunkat nyomkodjuk az ágyban fekve, sokan magunkra ismerünk.

Ez nem szégyen, hiszen több oka is van, hogy ez így alakult. De azt is tudjuk, hogy ez nem feltétlenül a legegészségesebb szokása az embernek és úgy vettem észre, hogy egyre többen szeretnének ezen változtatni. Ennek pedig az egyik hatásos módja, ha belefogunk valamilyen hobbiba!

Mi a hobbi, mi számít hobbinak?

Először is tegyük tisztába, hogy mit is jelent a ‘hobbi’ szó. Csak, hogy biztosra menjek és ne lehessen belém kötni, három (vagyis 3!) online szótárat is megnéztem és ezekből kettő angolul volt. És még így is megegyeztek lényegi tartalmukban:
a hobbi olyan tevékenység, amit szórakozásból, szabadidőnkben végzünk (tehát mikor nem dolgozunk).

Azért érdemes ebben a témában is odafigyelnünk néhány dologra. Például az internet és a közösségi média remek lehetőséget biztosít a számunkra, hogy új hobbikat fedezzünk fel és tanuljunk, illetve, hogy hozzánk hasonló embereket ismerjünk meg és csatlakozhassunk közösségekhez. Mindemellett viszont fennáll annak is a veszélye, hogy továbbra is csak görgetünk és „gyűjtjük az ötleteket” vagy összehasonlítjuk a saját alkotásainkat, eredményeinket másokéval – főleg akkor, ha éppen csak belekezdtünk egy tevékenységbe és látjuk, hogy mire képesek azok, akik akár már évek óta űzik.

Sok influenszer is természetesen igyekszik kihasználni azt, hogy az emberek szeretnének lelassítani és olyan dolgokat csinálni, amik értéket teremtenek az életükben. A fókusz kezd a digitálisról újra az analóg felé siklani. És rengeteg tartalomkészítő pénzt és/vagy népszerűséget lát ebben is, ezért szinte lenyomják a torkodon, hogy legyen minél több hobbid és, ha nincs egy sem, akkor valamit nem csinálsz jól. De ha van is, akkor is biztos van benne valami hiba.

Nem mondom, hogy mindenki, elvégre én is követek olyanokat, akik teljes mellszélességgel biztatják az embereket, hogy fogjanak bele valamilyen tevékenységbe, ami örömet okoz nekik, de nem mondják meg, hogy mennyi hobbid legyen, vagy, hogyan kell „jól” csinálni az adott dolgot. Ötleteket, javaslatokat tesznek, megmutatják, hogy mennyit bénáznak/bénáztak kezdőként és tanácsokat adnak azoknak akik kérik.

Pluszban elég elterjedt tévhit, hogy a hobbik minden esetben viszik a pénzt. Sokan azért nem kezdenek bele valamibe, ami egyébként érdekelné őket, mert azt hiszik, hogy túl drága már belefogni is. Ez a perfekcionizmus. Egyrészt, ha egyelőre csak szeretnél kipróbálni valamit, akkor felesleges megvenned hozzá a nyilván jobb minőségű de drága cuccokat, ugyanis lehet, hogy rájössz, hogy nem is neked való az adott dolog. Elég pénzt belefektetned akkor, mikor már tudod, hogy szereted csinálni.

Ezért, ha pl. szemezgetsz a jógával, elég egy kényelmes póló és melegítő, hogy elkezdd. Ha a kerámiázás érdekel, közeli alternatívája lehet a levegőre száradó vagy süthető gyurma – ami nyilván nem ugyanaz, de hasonló és olcsóbb, mint befizetni egy tanfolyamra. Én édesanyám maradék fonalaival és kötőtűivel tanultam meg kötni, mielőtt megvettem volna az első gombolyag pamutfonalaimat – amikből egyébként egy nagyon mutatós kardigánt készítettem. 😉

Szintén a közösségi nyomás az, hogy a hobbiddal keress pénzt. Minek? Jó azoknak, akik megtalálták a hobbijukban a hivatásukat és képesek egy jövedelmező vállalkozást építeni köré, tényleg le a kalappal előttük! De miért is kellene mindenkinek kiállítania ilyen módon az alkotásait? Én nem tudnám megtenni azt, hogy mondjuk a kötésből éljek meg, mert elvenné belőle az örömöt, amit ad. Egyrészt többnyire csak másoknak kötnék ezzel. Másrészt rajtam lenne a nyomás, hogy x idő alatt fejezzem be a megrendelt darabot, ami már csak azért sem működne, mert lassan kötök.

Sok esetben, ha pénz kerül a képletbe, akkor az amit előtte élvezettel csináltunk, könnyen válhat kötelezettséggé és ezzel teherré egyaránt. Muszáj feladat lesz, mert a megélhetésünk múlik rajta. Ezért nem kell vállalkozást csinálnod a hobbidból. Megtarthatod magadnak, a csendes estéidnek, az énidődnek és élvezheted anélkül, hogy bevételed lenne belőle. Sőt, mondok jobbat, kapaszkodj meg! Azoknak is vannak hobbijaik, akik amúgy szeretik a munkájukat! Őrület nem? 😀

Most, hogy ezekett leszögeztük azt hiszem kijelenthetem, hogy mivel a definíció szerint bármi lehet hobbi, ami örömet okoz és a munkán kívül csináljuk, lehetőségeink végtelenek! De miért is vesződnénk azzal, hogy egy újabb elfoglaltságot illesszünk be az életünkbe?

Miért jók a hobbik?

A hobbiknak általános életminőséget javító hatásai vannak. Kezdjük azzal, hogy az olyan örömet okozó tevékenységek, amiket bizonyos rendszerességgel űzünk kikapcsolódásként, nagyban hozzájárulnak a mentális egészségünk megőrzéséhez.

Egyrészt segít lenyugodni, képes egyfajta stresszoldó meditatív állapotba hozni minket. Másrészt ilyenkor beindul az agyunk jutalmazási központja, amik növelik a boldogságérzetünket – más szóval egészségesebb módon is hozzájuttathatjuk magunkat a dopaminhoz, nem csak a közösségi média görgetésével. Ez pedig beindít egy körforgást: mivel jól érezzük magunkat az adott cselekvés közben, egyre többször szeretnénk űzni azt. Harmadrészt pedig, sokat segíthet az önismeretben is, ha eléggé figyelünk. Milyen hobbijaid voltak gyerekként? Milyenek vannak most? Miért szereted ezeket a tevékenységeket és miért nem szeretsz másokat? És még sorolhatnám.

És ha már itt tartunk, ha rendben vagyunk mentálisan, az már egy lépés a fizikai egészségünk felé is. Ehhez már csak hozzátesznek az olyan aktív hobbik, amik megmozgatnak minket. Lehet ez szabadtéren (így pluszban friss levegőhöz is hozzájut a tüdőnk), vagy fedett helyen is. Attól függően, hogy milyen mozgásformát végzünk, illetve mi a célunk vele, rengeteg pozitív hatást érhetünk el és különböző területeket fejleszthetünk, pl.: állóképesség, erőnlét, hajlékonyság, izomépítés, kitartás, ügyesség, koordináció. És ezek még csak a legáltalánosabbak, ez egy olyan nyúlüreg, amin érdemes végigmenni, ha érdekel minket a téma.

Ez pedig átvezet minket arra, hogy a hobbik nagyon jó eszközök a kognitív (tehát gondolkodáson alapuló) képességeink fenntartására és fejlesztésére. Javítják a memóriát, a koncentrációt, a problémamegoldó képességet, segítenek megelőzni az agyi funkciók romlását. Ezen felül különböző tevékenységekkel fejleszthetjük a kreativitásunkat, a kézügyességünket, a szociális készségeinket is.

A hobbik révén pedig közösségre is szert tehetünk. Akár úgy, hogy ellátogatunk egy-egy programra, vagy csatlakozunk egy csoporthoz – ez leginkább a sportnál feltűnő, de olyanokra is gondolhatunk, mint a könyvklubok, kézművesszakkörök, vagy szerepjátékos közösségek. Hasonló embereket természetesen ma már nem csak személyesen, hanem az online térben is lehetséges találni és megismerni. Így az interneten keresztül is kapcsolódhatunk másokkal. Sőt nem csak, hogy csatlakozhatunk már meglévőhöz, de hozhatunk létre saját közösséget is – akár a barátainkkal, ismerőseinkkel karöltve.

Hogyan találj időt a hobbiknak?

Sokan azzal próbálják védeni magukat, hogy azt mondják „nincs idejük” a hobbikra. És bár tény, hogy bizonyos szinten ez érthető, de nem a teljes igazság. A háttérben gyakrabban inkább a motivációhiány, a prioritásaink és az időnk beosztása áll.

Elvégre sokkal könnyebb a telefont nyomkodni szabad perceinkben, mint leülni kézműveskedni, vagy kimenni egyet sétálni. Ez tény. Annyira sok információt kell feldolgoznia az agyunknak rövid idő alatt, illetve olyan szinten felborult az agyunk dopamin szabályozása, hogy sokszor már gondolkodni is fáradtak vagyunk. Ezt nem tart sokból rendbe hozni, de akaraterő kell hozzá. Blokkold az értesítéseidet, tedd a telefonod ne zavarj üzemmódba, hallgattasd el és tedd el szem elől. Vannak módszerek, amik sok embernek segítettek, de ezekről nem ebben a posztban fogok írni.

A prioritások már trükkösebb. Természetesen vannak olyan időszakok az életünkben, mikor egy-egy dolog abszolút elsőbbséget élvez és ezért az életünk többi területéről veszünk el némi időt. És ez teljesen rendben is van! De mikor éppen „nincsen semmi”, akkor azért végig kell gondolnunk, hogy mi is fontos nekünk valójában? Vagy azt, hogy tényleg szeretjük-e az adott hobbit, vagy csak azért ragaszkodunk hozzá, mert már elkezdtük, vagy mert mindenki más is ezzel foglalkozik? Sőt sokan beleesünk abba a hibába is, hogy mindenre igent mondunk, ezért ránézhetünk arra is, hogy mire mondanánk inkább nemet?

Az időbeosztás pedig gyakran egy külön szakmát érdekelne, komolyan! Én is rengetegszer csúszom bele, hogy csak azért nem jut időm a projektjeimre, mert valamilyen feladat eltereli a figyelmemet és több időt szánok rá, mint eredetileg akartam. Illetve van, hogy rosszul becsültem meg, hogy meddig fog tartani egy-egy dolog.

Ezért gyakran használom a pomodoro technikát – amiről egyébként már írtam ebben a posztban -, hogy tudatában legyek annak, hogy telik az idő és, hogy mennyi. De ugyanezt segíti az is, ha előre betervezed a napodba, hogy „ettől-eddig csak a hobbimnak élek!” vagy, ha célokat tűzöl ki (pl. napi 15 perc olvasás). Sőt, szintén befigyel a telefonnyomkodás, azokat a helyzeteket is kihasználhatod, amiket várakozással, vagy utazással töltesz. Az ilyen típusú „üres járatú”, átmeneti időket gyakran azzal töltjük, hogy a képernyőt bűvöljük, amit felválthatunk az olyan tevékenységeinkkel, amiket magunkkal tudunk vinni.

Nekem milyen hobbijaim vannak?

Ha meggyőztelek és úgy gondolod, hogy a „szentbeszédem” után szívesen belevágnál valamibe, de hirtelen nem jut eszedbe semmi, akkor hadd adjak néhány ötletet azzal, hogy bemutatom én mikkel foglalkozom szívesen szabadidőmben. 😉 Olyan ember vagyok, akit rengeteg minden érdekel, és sok hobbiba belenyúltam már valamilyen szinten, ezért csak azokat sorolom fel, amikkel rendszeresen foglalkozom – a rajzoláson kívül, mert nekem az egy elég fura helyzetben van.

Kötés, horgolás, varrás

Amint már korábban is említettem, édesanyámtól tanultam meg kötni, 20 évesen. A legelső projektem egy maradék fonalakból álló mellény, amit ugyan nem hordok, de nagyon büszke vagyok rá és arra tökéletes volt, hogy elsajátítsam az alapokat.

A horgolást már az internetről lestem el, mert nincs a környezetemben olyan, aki ezzel foglalkozna. Ezzel még csak próbálkozom egy-egy kisebb projekt erejéig, valahogy még nem igazán éreztem rá a dologra. Illetve egyelőre még csak az angol minták leírásait értem – a kötéssel pedig fordítva. 😀

Varrni még teljes ruhadarabokat nem sikerült, de rajta vagyok az ügyön, ugyanis szeretnék majd csinálni magamnak egy egész kapszulagardróbot – amihez nagy segítség volt, hogy anyukám megtanította azt is, hogyan használjam a varrógépet. Ellenben – az internetnek hála – a jelenleg hordott ruháimon meg tudom csinálni a kisebb-nagyobb javításokat és nemrég rákaptam a filcből készült apróságokra is.

Naplóírás, journaling

Hogy miért jó naplózni, azt kifejtettem ebben a posztban, ahol ötleteket is adtam, hogy milyen technikákat tudunk használni az életünk, valamint a belső világunk dokumentálására. Illetve nem is olyan régen írtam egy bejegyzést arról is, hogy én milyen füzeteket használok és milyen rendszerességgel. Azóta annyi változott, hogy a saját naptár nyomtatásával kísérletezem, illetve az olvasónaplóm lépett egy szintet és media journal lett belőle az új év alkalmából.

Olvasás

Érdekes, hogy mikor kicsiként elsőbe mentem már tudtam olvasni, de borzasztóan utáltam az olvasás órákat, mert ugyanolyan szótagolva kellett csinálnom, mint a többieknek és ez borzasztóan irritált. Aztán másodikban megismerkedtem a különböző fantasztikus világokat rejtő, könyvtárnak nevezett szentéllyel, és azóta szinte szinte sosem lehetett könyv nélkül látni. Persze ahogy egyre idősebb lettem, a fizikai példányok mellé beszuszakolták magukat a digitális kiadványok is. Mindennek ellenére elég átlagos sebességgel (kb. ~20-30 oldal/óra) olvasok és így is havi 2-4 könyvet átlagosan – bár az utóbbi nagyon sok mindentől is függ, a többi moly azt hiszem ezt megerősítheti. 😉

Fórumos szerepjáték

Még 2018 körül fedeztem fel a fórumos szerepjátékok világát. Többféle oldalon is voltam, különböző játékokat is kipróbáltam, mire megtaláltam azt az egyet amibe beleragadtam mint légy a ragasztóba nyáron. Aztán a suli miatt – ugyanis változtak a prioritásaim – sajnos ott kellett hagynom a játékot. De nemrég, egy email-nek hála, újra elkezdtem játszani egy új karakterrel, és nagyon élvezem!

További ötletek

Ezeken a tevékenységeken kívül persze vannak még olyan dolgok, amikkel szeretek a szabadidőmben foglalkozni, illetve olyanok amiket szeretnék legalább egyszer kipróbálni, mert elképesztően érdekesnek találom őket – ha érdekelnek ezek, akkor írd meg egy kommentben én pedig szívesen készítek róla egy posztot.

Ha azok, amiket itt felsoroltam nem fogtak meg, akkor nyugodtan nézz körül az interneten – Google, Youtube, Instagram -, hogy milyen hobbikat szeretnek az emberek, miket ajánlanak. Valamint én is összegyűjtöttem nektek ide pár linket, ahol tudtok keresgélni.

Magyar

• Attól függ: 150+ hobbi (lista) – cikk
• Hobbi Kereső – weboldal
• Booktube Könyvklub – Youtube csatorna
• Hollywood Hírügynökség és AFK Légió – Youtube csatorna
• Fun With Geeks – Youtube csatorna
• Tanulom Magam – Youtube csatorna

Angol

• Rachel Maksy – Youtube csatorna
• Lindie Botes – Youtube csatorna
• Luis Mora – Youtube csatorna
• Nerdforge – Youtube csatorna

Zárszó

Összefoglalva a fent igen bő lére eresztett témát, a hobbik fontosak az életünkben, rengeteg pozitív hatása van ránk nézve. Mindemellett érdekesebbé is tesz minket, és valószínűleg jobb beszélgetéstéma a munkánál.

Itt azonban megragadnám az alkalmat és kijelenteném, hogy ezzel a poszttal nem célom senkiben negatív érzéseket kelteni, vagy, hogy úgy érezze nem elég jó, vagy szégyellnie kell magát valami miatt! Nagyon jól tudom, milyen benne lenni a gödörben és sokszor éppen elég jó teljesítmény az, hogy túléljük a napokat. Valamint mindannyian más élethelyzetben vagyunk, más körülményekkel és más prioritásokkal. Tehát senkinek NEM kell olyannak lennie, akinek egy hobbi szerves részét képezi a mindennapjainak.

Ha ezt mindenki megértette, akkor köszönöm szépen, hogy végigolvastátok ezt a bejegyzést, remélem tetszett és érdekesnek találtátok. Lent a hozzászólásokban ne habozzatok megosztani, nektek milyen hobbijaitok vannak, vagy miket próbálnátok ki szívesen? Azt is írjátok meg nyugodtan, ha van valamilyen érdekes, vagy vicces történetetek ami egy adott tevékenységhez kapcsolható. Ha pedig úgy gondoljátok, hogy valakinek hasznos lenne ez a poszt, nem haragszom meg, ha megosztjátok! 😉