A februárral valahogy mindig jön egyfajta… készülődés… A diákoknak legalábbis biztosan. Fokozatosan bekúszik a továbbtanulás, az iskolaválasztás a gondolatainkba – még nekem is, pedig jelenleg nincsenek ilyen természetű terveim. 😀 Letudtuk a tanév első felét, ha eddig nem is, mostantól gőzerővel hajtunk, hogy átmenjünk az érettségin, a vizsgákon. A mai poszt témája viszont most az iskolaválasztásra helyezi inkább a hangsúlyt. Pontosabban arra a kívülállóknak titokzatosnak tűnő, sokat éjszakázó, túlélő természetű embereket elszállásoló intézményre, amit kollégiumnak hívnak.

Ugyanis a továbbtanulók között rengetegen vannak, akik egy teljesen új, az otthonuktól távolabb lévő iskolába szeretnének, vagy kénytelenek jelentkezni, ahhoz, hogy elérjék az álmaikat. Ezzel pedig automatikusan felmerül a lakhatás gondolata. Mert egyáltalán milyen a kollégium? Szobatársak, főzés, hétvégi ingázás? Sokaknak elég rémisztő, vagy bizonytalan érzése lehet ezekkel kapcsolatban.

Szóval! Remélve, hogy megnyugtatok néhány idegesen dobogó szívet, és egy kicsit tisztább képet adok a kollégista létformáról, elmesélem, hogy én milyen tapasztalatokat szereztem. De figyelem! A következő sorok csak és kizárólag a saját élményeimen alapulnak és semmi esetre sem törvényszerűek! Továbbá: én a középiskola alatt, 5 teljes évig voltam kollégista, Budapesten, egy a belvárostól nem messze lévő, kis létszámú lánykoleszban! Ha kíváncsi vagy, az iskolában szerzett tapasztalataimról ebben a bejegyzésben írtam.

A legfontosabb tippjeim!

Néhány embert megrészegít a szabadságérzés, hogy a szüleik nincsenek ott, hogy leszidják, megbüntessék őket, ha valami hülyeséget csinálnak. Aztán nyilván miután megütik a bokájukat, jobban odafigyelnek magukra. Ezzel nem ijesztgetni szeretnék senkit, de az valós tény, hogy sokaknak nincsenek elérhető távolságban a szülei, hogy segítsenek, ha gáz van.

A kollégium sok szempontból jobban felkészít az önállóságra és a felnőtt életre, és rengeteget profitálhat belőle az ember, ha észreveszi a lehetőségeket és hajlandó őket kihasználni.

A helyzetek többségében például neked kell meghoznod a döntéseket a szüleid helyett, és neked is kell vállalnod értük a felelősséget. 18 éves korod után ez halmozottan igaz. Fontos, hogy tisztában legyünk a szabályokkal és, hogy melyiket nem érdemes megszegni. Mert nyilván meg fogsz szegni pár szabályt, ne is áltasd magad! De nem mindegy, hogy melyiket, illetve, hogy hogyan.

Az egyik legnagyobb alapszabály, hogy folyamatosan kommunikálj azokkal, akik tudnak segíteni, ha kérdésed van, vagy bajba kerülsz: a nevelőtanárokkal. Ők tudnak a legkönnyebben tanácsot adni a koleszban, illetve a leghamarabb intézkedni, ha valami félrecsúszik, és ha tényleg nagy a probléma, a szüleidet is ők értesítik. Lehet, hogy sokszor olyan, mintha csak púp lenne az ember hátán, hogy folyamatosan rajtad tartja a szemét, de hidd el, jó, ha ott van.

Az, hogy nincsenek ott a szüleid, önállóságra és felelősségre tanít. Nem csak a döntéshozásban, hanem az ügyeid intézésében is. Neked kell elmenned megcsináltatni a személyidet, ha lejár – illetve pótolni az irataidat, ha elvesznek. Neked kell észben tartani a határidőidet, számon tartani, hogy mikor mész bevásárolni és mit kell venned. Ahogy azt is, hogy meddig kell visszaérned a kollégiumba és értesítsd a nevelődet a változásokról/késésekről.

Mindemellett egyébként, ha otthon nem volt – vagy nem tudatosan -, beköltözés után lesz egy napirended, egy rutinod, amihez igazodni tudsz. Mikor van menza, mettől-meddig van tanulószoba, illetve villanyoltás. Ez egyébként nekem valamivel lazult az évek alatt, tekintve, hogy sokszor délután voltak óráim. Napi, heti, illetve időszakos takarítások is szoktak lenni, illetve állami koleszoknak kötelező heti egyszer oktató jellegű foglalkozást tartani.

Én érdekes módon, megtartottam azt a szokást, hogy igyekszem este 10-ig lefeküdni, amit Pesten vettem fel pont a kollégiumi rutin hatására. Vagy azt, hogy evés előtt mindig felkötöm a hajam. 😀 A tanulmányaim után is hasznomra vált az a napirend, amit ott megszoktam, ugyanis nagyon jó alapot ad és tovább lehet fejleszteni a saját ritmusunk szerint.

Személyes költségek kolisként

Változó, hogy ki mennyi zsebpénzt kap, vagy kap-e egyáltalán. Szerencsére a kolesz nem lehetetlenít el – legalábbis az enyém nem tette – a diákmunkától, így aki szeretne, nyugodtan elmehet suli mellett dolgozni. Az viszont biztos, hogy tudatosabb leszel azzal, hogyan kezeled a pénzed.

Én mindig tisztában voltam azzal, hogy mennyim van és az mire elég. Illetve sokáig csináltam, hogy nem hordtam magamnál pénzt, hogy ne legyen lehetőségem költeni – főleg, ha éppen gyűjtöttem valamire. A lényeg, hogy megtanulod beosztani a pénzed, elvégre arra kell számítanod, hogy nem kapsz többet a hétre/hónapra. Ha még az elején elköltöd az összeset, akkor a végére nem marad, és, ha nem számolsz az olyan hirtelen, de lehetséges kiadásokkal, mint mondjuk egy betegség következtében kiváltott gyógyszer, az nem fog jót tenni a lelkivilágodnak.

Amit már korábban említettem, senki nem fog elmenni helyetted a boltba, hogy megvegyen neked ezt-azt, ezért tudnod kell, hogy mire van szükséged, mid van fogyóban és mi az a keret, amit megengedhetsz magadnak. A bevásárlás is egy olyan dolog lesz, amire odafigyelsz. A sorok között haladva én folyamatosan számoltam, hogy ne lépjem túl a keretemet. Átgondolod, hogy mi az ami tényleg fontos, hogy megvedd? Mire van tényleg szükséged?

Egyébként pedig tuti tipp: a kolisok két legnagyobb kincse a wc-papír és az instant leves. Ez a kettő alapvetően segít átvészelni egy-egy nehezebb időszakot, ha éppen nincsen sok pénzed.

Alkalmazkodás és konfliktuskezelés

Felejtsd el, a magánszférát. A koleszban nem létezik ez a fogalom.
Persze nyilván itt nem arra kell gondolni, hogy nincsenek biztonságban a cuccaid, vagy valaki mindig az ágyadon lóg, mert éppen ahhoz van kedve – az ilyeneket egyébként nyugodtan… na mindegy! Az, hogy szobatársad van és majdhogynem 0/24-ben egymás társaságát élvezitek a nap négy teljes napján – a pénteket és vasárnapot nem számoljuk -, az gyorsan megérteti veled, hogy nincs annyi magánéleted sem, mint otthon.

Ilyen téren előnyben vannak azok, akiknek van testvére, főleg, ha otthon közös szobán osztoznak. A különbség az ő esetükben az, hogy amit megengedsz magadnak a testvéred mellett, azt a kolis szobatársad mellett nem biztos, hogy meg fogod. Ha minden jól megy – elvégre mindannyian emberek vagyunk, akik nem feltétlenül férnek össze különböző okok miatt -, megtanultok a szobában együttműködni egymással.

Korábban azt mondtam, hogy nem fog elmenni helyetted senki a boltba. És bár ez továbbra is érvényes, van lehetőség arra, hogy ha valaki éppen vásárolni indul, megkérheted és odaadhatod neki a pénzt, hogy vegyen meg neked valamit és fordítva. Ha van lehetőségetek főzni a kollégiumban – ami általában van -, akkor összebeszélhettek, hogy összedobjátok a pénzt és akkor nem kell mindenkinek külön főzni. Megoszthatjátok a munkát.

A koleszomban az volt a szokás, hogy hetente mindig egy másik háló takarította (söpörte ki) az ebédlőt és vitte ki a szemetet esténként. Mi 7-8-an voltunk egy szobában – bár rengetegszer volt, hogy kb. a szoba fele nem volt jelen, így gyakorlatilag csak 4-5-en – és azért, hogy ne legyen belőle felesleges konfliktusunk, minden év elején csináltunk egy táblázatot, hogy mikor ki megy le takarítani. Ez nem volt egy kőbe vésett dolog, lehetett cserélni, ha valami közbejött, vagy valaki átvállalta annak a munkáját, aki nem volt bent.

Sőt, mivel borzasztóan utáltam a műanyag üvegeket összegyűjteni, ezért felajánlottam, hogy ha valaki elvállalja helyettem, akkor lemegyek helyette felsöpörni a konyhát és ezzel senkinek nem volt problémája. Meg lehet az ilyeneket beszélni.

Ahol egy embernél több van, ott lesz konfliktus is, erre mindenki mérget vehet. Ilyen az emberi természet. Viszont nem mindegy, hogy ezeket a helyzeteket, hogyan kezelitek. Egyrészt jó ha van bizonyos önismereted – én pl. ritkán vagyok igazán dühös, ha igen, akkor tudom, hogy először le kell nyugodnom, hogy ne mondjak olyat másoknak, amit később megbánnék.

Ha felmerül valami probléma, akkor fontos, hogy kommunikáljatok egymással. Honnan indult ez ki, kire milyen hatással volt/van a dolog, milyen érzések vannak bennetek és, hogyan tudnátok úgy megoldani, hogy lehetőleg mindenkinek jó legyen? Az is lehet, hogy véletlen valaki olyat mondott, ami a másiknak rosszul esett, pedig nem ez volt a szándéka. Vagy egyszerűen elbeszéltetek egymás mellett, amiből aztán félreértés lett, esetleg az egyikőtök úgy érzi, hogy a másik nem tesz eleget a közös munkába a szobában.

Hallgassátok meg egymást, érveljetek, vitatkozzatok, de ne veszekedjetek! Higgyétek el, tapasztalatból mondom, nem kellemes mikor egy feszültséggel teli szobába mentek vissza suli után. És ez fokozottan igaz akkor, ha ez a feszültség nem csak pár napig érződik, hanem hetekig, vagy hónapokig! Csak mérgezi az embert és elveszi az összes életkedvét.

Továbbá fontos odafigyelni a meleg vízre! Kérlek – kérlek! – ne használjátok el az összes meleg vizet! Ha a szobának külön fürdője van, akkor nagyon szerencsések vagytok, de nagyon sok helyen egy egész emelet használ egyetlen fürdőszobát. Ez azt jelenti, hogy tényleg nem mindegy, hogy mikor és mennyi ideig áztatod magad.

A saját példámból kiindulva: nekünk egy 500L-es bojlerünk volt 50 emberre (kicsi kolesz voltunk) és még így is előfordult, hogy hideg vízzel kellett zuhanyoznom, vagy a mosdókagylóban kellett megmosnom a hajam. És mindezt pusztán azért mert voltak olyanok, akik úgy gondolták, hogy a meleg víz végtelen! Most azért képzeljétek el télen! Vagy bevállalod a hideg zuhanyt, vagy kihagysz egy napot tisztálkodás nélkül.

Azért természetesen nem kell itt rémeket látni, nekem sem ez a célom ezzel a poszttal. Viszonylag rövid idő alatt felveszitek egymás ritmusát. Nem feltétlen csak szobán belül, de a többi hálóval is. Egy idő után tudni fogod, még, ha nem is figyelsz oda rá, hogy ki mikor kel, mikor megy kajálni, mikor jön vissza a suliból, mikor van nagy forgalom a fürdőben.

zzal, hogy együtt éltek, megszokjátok a másik rutinját és automatikusan alkalmazkodtok egymáshoz. Aki korábban kel a többieknél, az nem fogja csapkodni reggel a szekrényajtót, ha valakivel beszélni akarsz, akkor van egy elképzelésed arról, hogy mikor és hol tudod elkapni, ha éppen nincs bent ésatöbbi.

Be- és kiköltözés, ingázás

Ha készülsz beköltözni a kollégiumba, akkor nem tanácsolom, hogy mindent egyszerre vigyél – kivéve persze, ha beköltözés után nem tervezel haza menni. Felesleges munka, ráadásul elcipelni a szobáig – még akkor is ha van segítséged – és utána kipakolni… Macera az egész. Az én javaslatom az, hogy tedd fel magadnak a kérdést: „Mivel élem túl az első hetet?”

Nyilván ez attól függően változhat, hogy milyen koleszba mész, ott mit engednek és mit biztosítanak. Ahol főzhetsz, szóba jöhet valamilyen edény, amiben ez lehetővé teszed magadnak. Ahol nem adnak ágyneműt, ott elég egyértelmű, hogy vinned kell a sajátodat.

Viszont nem csak azt kell átgondolnod, hogy mi kell a koliba, hanem azt is érdemes, hogy a suliba kell-e valami? Én minden évben írtam listát, megkönnyíti az ember életét. Először különböző kategóriákat sorakoztattam fel (természetesen úgy egészítsd ki, ahogy neked szükséges):

• ruházkodás
• higiénia/kozmetika
• iratok/dokumentumok
• suli
• elektronika/szabadidő
• dolgok, amik mindig legyenek kéznél

Miután átgondoltam, hogy ezeken belül mire lesz szükségem, bejelöltem azokat, amiket megvehetek a városban. Nem voltam hajlandó olyan dolgokat cipelni, amikhez hozzájuthatok a kollégiumhoz közelebb. Ilyenek voltak pl. az iskolai füzeteim, a csomag zsebkendő, és wc-papír.

Zsepi mindig volt nálam egy 10-es csomag, és wc-papírból is max. 1 tekercset vittem, hogy azért mégse történjenek balesetek, illetve egyetlen csomag instant levest, biztos ami biztos. De nem cipeltem feleslegesen dolgokat.

Az év többi részében lesz egy alap csomagod, amit mindig magaddal hordasz. Ezek általában a mindennap használatos cuccaid, ruhák/szennyes, esetleg, ha hétvégén dolgoznál rajta, akkor az iskolai feladatok. De vannak olyan időszakok, vagy hétvégére eső események/programok, amikor nem mész haza. Ha nincs a szekrényedben plusz ebből-abból, akkor az alap csomagodból kiindulva már érdemes úgy pakolni, hogy több hetet kibírj – gondolok itt főleg a ruhákra.

Aztán eljön az év vége és rengetegszer láttam azt az örök hibát, hogy egyesek mindent egyszerre visznek haza – bár ők általában így is költöztek be.. Az emberek szeretik megnehezíteni a saját életüket. A legjobb tanácsom, ami engem nagyon sok stressztől mentett meg, hogy a tanév – vagy szakmai gyakorlat – vége előtt legalább két héttel kezdd el a kiköltözést. Ha nagyon sok cuccod van, lehet előbb is. Kezdd azokkal a dolgaiddal, amik a legkevésbé fontosak, illetve lehetőleg használd el amit el lehet. Hogy ezek mik, az mindenkinek egyéni, de jó alap lehet a fentebbi kategóriás megoldás.

Kollégiumi élmények

Nem elhanyagolható tény az sem, hogy egészen különleges élményekben lehet részed, ha úgy döntesz, hogy kollégiumba költözöl. Sok különböző típusú emberrel van lehetőséged találkozni, akik az ország bármely pontjáról jöhettek, és akár olyan barátságokat köthetsz, amik kitartanak a suli után is.

Számomra például bár meglepő, de nagyon jó érzés, hogy a mai napig tartjuk a kapcsolatot az egyik volt szobatársammal, aki Nógrád megyében lakik!
Rengeteg emléket szerezhetsz mind a szobában, ahol néha igen érdekes helyzetek és beszélgetések zajlanak le – nyilván a legpozitívabb értelemben 😀 -, mind intézmény szinten.

Színházi előadásokra jártunk a kolesszel – ekkor ismertem meg és szerettem bele A padlás című műbe, vagy a Jekyll és Hyde-ba -, vagy így mentem el A diótörőre az Operett Színházba, amire az egyik szobatársammal dobtuk össze a pénzt.

Körbe kirándultuk egész Budapestet, különböző érdekes dolgokat tudtunk meg a városról és egészen különleges helyeket fedeztünk fel. Még gólyaként voltam életemben először hajón, ami a Dunán mutatta meg a Pesti partszakasz egy részét! Fantasztikus volt!

Moziba jártunk, sokszor csak úgy a szobatársakkal. Vagy volt egy alkalom, mikor kimentünk a Mondoconra, amihez le kellett beszélnünk, hogy hétvégén is fent tudjunk maradni. Ez azért volt nagy dolog, mert alaphelyzetben a kollégiumunk hétvégére bezárt és legalább öt embernek kellett maradnia, hogy mégis nyitva tartsák.

Zárszó

Egy szó mint száz, a kollégiumnak megvannak a maga sajátosságai, amiket nem mindenki képes megemészteni. Én három testvérrel „született kolis” voltam – és ezek nem az én szavaim! – és úgy gondolom, hogy mindenképpen megéri legalább kipróbálni, hogy milyen. Ha érdekel a téma, érdemes több embernek a tapasztalatait is megnézni – például ezt itt -, mert mint a poszt elején is említettem és lánykoleszban laktam és egy csomó dolog nálunk nem úgy volt, mint mondjuk egy koedukáltban.

Nem mondom, hogy nem voltak olyan napok, mikor a hátam közepére sem kívántam az egész ingázást, meg a nevelőket, mert akkor hazudnék – és hát természetesen egy egészséges és átlagos tinédzser voltam, aki nem szerette, ha beleszóltak a dolgaiba. 😀 De nekem rengeteg mindent adott az, hogy kollégista voltam. Élményeket, kapcsolatokat, tapasztalatokat és tanulságokat, amiket a felnőtt életemben is tudok alkalmazni.

Te voltál kollégista? Szeretted? Mik a tapasztalataid, vagy milyen tanácsokat adnál a leendő gólyáknak? Vagy éppen csak gondolkodsz, hogy kollégiumba költözz, esetleg már biztos? Milyen érzés? Miket kérdeznél a veterán/volt kolisoktól? Beszélgessünk a hozzászólásokban, kíváncsi vagyok mindenki gondolataira! És, ha úgy gondolod, hogy valakinek hasznos lehet ez a poszt, hálás vagyok, ha megosztod vele!